dóri blogja

Héj! víz

14 feb 2012 2 hozzászólás

Szerző: venicequeen1445 itt: hepi, izgalmak

Le lettem szólva már tegnap is a FB-on, hogy nem vagyok valami up-to-date… Így ezt a jó szokásomat megtartva írok pár szót a hévízi kis telelésünkről, de csak úgy diszkréten, nagyzolásmentesen, mert nehogy valaki azt gondolja már, hogy én efféle galádságra képes lennék! Csak szeretem ezt az oldalt és a jó emlékeket jó itt is őrizni. Ki tudja, holnap elüt egy vérmes nyugdíjas asszony a villamosmegállóban és amnéziámban kiesik az utóbbi fél év, kár lenne érte!

Szóval február hatodikán, ami egyébként az én kedves anyám és apám által rám aggatott név napja, útnak indultunk az okosan előre megváltott buszjegyünkkel Hévízre. Szerencsére ekkor volt az a durva hóesés. Tudjátok, amikor előtte már két napja és utána még két napig zuhogott a hó (Alföldön tán 30-50centi). Ezzel nem is lett volna túl nagy probléma, mert egész szépen letisztították az M7-est, de a 170-es km-nél lefordulva a pályáról, zuhogó hóban azért már nem bántam, hogy lassabban haladtunk a nem éppen kicsi, nyugdíjasokkal telített volánbuszunkkal. Egyébként egész út alatt bekötözve utaztunk… kifejezetten örültem, hogy leszíjaztak, főleg amikor keresztapám azzal vigasztalt, ha oldalára fordul a busz, akkor sosem szabadultok ki, ott haltok meg, éljen induljon az utazás! No azért szerencsére bármiféle fennakadás nélkül leértünk az ottani Deák téri buszmegállóba és kiváló tájékozódási képességeimnek, valamint annak, hogy a mi hotelünk volt a legmagasabb az egész településen kb. 5 perc alatt meg is leltük az alvóhelyjelöltet. Ennyi elég is volt akkor kint a friss levegőn, ugyanis ekkor volt már a jó kis hófúvós, szeles hóesés, ami egyébként éjjel már majd’ letépte az erkélyajtót. Megérkezve a szállodába nagy felnőttesen elintéztem a szobánkat az előre befizetett voucherrel (amiről azelőtt sosem tudtam, hogy így hívják…) és kisvártatva már a szobához járó fürdőköpenyekben suhantunk lefelé a lépcsőn a termál- és élményfürdőbe (persze a fürdőköpeny enyhén hosszú/nagy volt rám, így majdnem pofáraesős-történet lett a dologból). Csobogtunk, kiolvadtunk és a 38 fokos vízből bámultuk, ahogy odakint szakad a hó, mivel volt egy hatalmas üveg ablak-fal-tetőszerűség. Hát na… kicsit királynak éreztük már magunkat mi is! Minden este degeszre ettük magunkat, s most kénytelen leszek idetódítani mindent, amit ettem, mert félve az esetleges holnapi támadásoktól, nem akarom elfelejteni ezeket a kulcsfontosságú információkat. Szóval, első este Medvehagymakrémlevest ettünk, majd valami töltött sertésizét és rántott gombafejeket, medvehagymás rizzsel (biztos kimaradt a levesből ) és krokettel. Desszertnek túrós batyu volt vanília sodóval, de ez… ha ettetek már valami jót… ízorgia, de komolyan Isteni volt! Volt még valami hideg almaleves is (minden este volt valamilyen hideg gyümölcsleves), de engem a hideg rázott tőle. Vízíze volt az összesnek, kifejezetten szarok voltak szerintem, de persze ízlések és pofonok, mert ugye Egyesek két tányért is képesek voltak benyomni Na hát ez volt hétfőn.

Kedden reggel konstatáltuk, hogy a teafilterek szabadon vannak kitéve az asztalra, úgyhogy innentől minden reggel minimum két bögre, más-más fajta teát ittunk, mert ugyebár, ha valaki nem tudná, gyűjtöm a teafiltertartókat És mielőtt valaki elsüti a “megmutatod a teafilter gyűjteményedet?” szöveget tényleg van ilyenem! Fotóalbumokba teszem a cuccost, lehet kicsit beteg tán, de ez van, mindenkinek van valami dilije. Szóval reggelikor általában teavedelés és részemről egy kis rántottaevés volt a program (Dani persze itt is végigette a menüt )- Vicces volt, egyik reggel nagyon nagyzolni akart a szakácsbácsi, mert valami “Karottás zöldségragu”-t lehetett enni a vajas disznósajtos zsemléd mellé. Persze túl egyszerű lett volna kiírni, hogy répa sok főtt zöldséges trutyival emígy azért jobban hangzott. Fúú meg egyik reggel körömpörköltet is lehetett enni, na az azért kemény. Apámból kinézem, de kevés embert ismerek, aki azt bevállalta volna reggelire. Kedden lementünk fürdeni a tóra. Még mindig zuhogott a hó és -10 fok volt, de ez nem gátolt minket abban, hogy fogjuk magunkat és a jó meleg fűtött fedett fürdőrészből kiússzunk a jégverembe Kevés ilyen jó érzésem volt még, mint mínuszokban és hóesésben a szabadban fürdeni (: Csináltunk is pár sztárfotót:

- Ez volt a meleg rész -
(*utólag: és igen… miután leírtam, azután esett le, hogy mit is írtam Sorry Kedvesem, nem voltam tudatában )

- meine havas-deres fotó -

- De kurrrrrva hideg van -

Hát így esett, hogy megmártóztunk a hévízi tóban. Jó móka volt! Na de a kedd esti menütől annyira nem voltam elájulva… A leves finom volt: majoránnás burgonyaleves. De főételeikben nem tudtak a kedvemben járni. Két választásod volt, vagy elgázosítod magad egy kis rakott savanyú káposztával, esetleg egy kis sólettel, vagy keresheted a szálkákat, kisebb csontokat a csirkeszárnyban és a halban Én az elsőre szavaztam, persze azért nem maradtam éhen, hát ki volt fizetve! Desszertnek máglyarakást kóstolhattunk, én még sosem ettem előtte. Nem volt rossz, de az én gyomrom nem veszi be az ennyire édes dolgokat, így kb. két nagyobb falat után megteltem Hát a kedd nem volt az én estém no. A hideg banánkrémlevesről ne is szóljak…

Szerdán kisütött a nap, így délelőtt sétára indultunk a városban. Megnéztük a legfontosabb helyszíneket (az erkélyt, ahol két éve lopkodtam a netet) meg ilyen tényleg marhafontos dolgokat. Egy ronda kék katolikus templomot, a Baranyai masszázs épületét és sok-sok külföldi turistának szánt ajándékboltot, ahol nem árulnak semmi értelmeset. Délután fürdeni vettük az irányt megint, ahol most már egyrészes fürdőruhára váltottam, mert az átlagéletkor miatt tartottam az esetleges szívrohamoktól, időnkénti medenceváltásaink során. A szerda esti menüvel kiengesztelték a keddi bakikat. Előételnek brokkolikrémlevest kóstolhattunk, majd egy kis csirkemellet tejszínes gombaraguval és hozzá grillezett zöldségeket és egyéb krumplis köretet. Ami a slusszpoén ezen az estén, hogy megkóstoltam az “óvári sertésszeletet”, ami kb. annyiból áll, hogy a natúr sertésszeletre tesznek sonkát, dinsztelt gombát és sajtot. Na már most ezt a kaját én két éve főzőcskézem itt Pesten, jobbféle vasárnapi ebédekre, de egyszer sem tudatosult még bennem, hogy amit kedves családom elé tálalok, az “óvári sertésszelet” hát ennyivel is okosabb lettem. Az élet apró felfedezései. Mindenesetre degeszre ettem magam hússal. A sütinek szánt császármorzsából már nem is fért belém, pedig rumos szamócalekvárt adtak hozzá. A hideg gyümölcsleves talán ezen a napon volt a legehetőbb, ugyanis 4 kanállal ettem belőle (málnás volt egyébként)! Sajnos este már kénytelenek voltunk bepakolni, mivel másnap reggel a reggelit és a maradék befizetnivalót követően már a buszállomás felé vettük utunkat. Találkozva egy ritka gyöngyszemmel, a kedves nyugdíjas néninek köszönhetően egymás mellett tehettük meg a Pestig tartó utat, majd Pesten gyorsan átrobogva délután már Gödöllőn is voltunk, Berci legnagyobb örömére

Így telt tehát a vizsgaidőszak-pihentető telelésünk, ami gyönyörű 3+2,5 nap volt! Csak remélni tudom, hogy lesz még részem ilyenben a jövőben is.

- Jó magas volt… -

- Bölcsész, azt’ mégis számol…?! -

- ezen járhattunk át a fürdőbe -

- Óránként 300ezer és máris megvan egy félévi tandíjam! -

- Jóllakott napközisek -

Most írhatnám, hogy BoldogBálintnapot! de nem ünneplek ilyesmit, szóval szimplán csak SzépEstét (: